A játék szerepe a barantában:
A gyermek egyik legerősebb ösztöne a mozgási vágy, amely majdnem egy időben jelentkezik lelkének legelső megnyilatkozásával. A család, mint közösség, mohó szeretettel hordja össze /sokszor feleslegesen, nemegyszer saját vágyát belecsempészve/, az apróság játékait, és gyönyörrel szemléli az avval való foglalatosságait.
A mai bölcsőde, óvoda még a játékra építi tevékenységét. Az iskola bizonyos fokig teret, lehetőséget ad rá, de azt a népi bölcsességet, hogy „csak ép testben lakozik ép lélek”, bár folyton hangoztatja, igazán nem tudta megvalósítani, meggyökereztetni az oktatásban. Minden nevelő tanulja, és tisztában is van a test és a lélek kölcsönhatásával, hogy az egyiknek a kizsákmányolása okvetlen maga után vonja a másik hanyatlását. Mégis egyre inkább látszik, hogy felborult az eddig meglévő kényes egyensúly is a test kárára, és ez visszahat a lelki, szellemi tevékenységre.
Az a baj, hogy a gyermekek, a fiatal, vagy akár idősebb felnőttek is egyfajta „mozgáskorlátozottságban” élik le az életüket. Egy átlagos falusi, vagy városi „grundon” felnőtt gyermek mozgáskészsége jóval fejlettebb, mint amilyent az iskolai tanrendben, tornaórákon el lehet sajátítani, amilyenről egy átlag tornatanár egyáltalán álmodni mer!
Az, hogy miért alakulhatott mára ez a helyzet ilyen tragikussá, annak egyik oka, az hogy a gyerekek szinte alig vannak felnőtt felügyelete nélkül együtt csoportosan.
A gyermekekkel foglalkozók jelentős része nő, akik az érthető féltésen, és felelősségen túl is igyekeznek elkerülni minden olyan helyzetet / futkározás, fára mászás, ölre menés, stb./ amiből szerintük csak baj lehet. Hiányzik a határozott, erős, ügyes, bátor férfi mintája. Ezt még tetézi az energiáinak lekötése papírmunkákkal, statisztikákkal, jelentésekkel, a fegyelmezési eszközök hiánya, és ott az esetleges perektől való félelem is.
Ráadásul, ma már faluhelyen is városi módra élnek az emberek, nőnek fel a gyerekek.
A magyar kultúra bölcsője és menedéke a vidék volt, ahol egymást követő generációk sokasága által csiszolódott sűrűre és gömbölyűre.  A magyar őskultúra kerek egész.
A magyar népzene, népdal és néptánc, népi játékok, mondókák, mesék gyökerei a múltba nyúlnak, mikor az ember és a természet ma már ismeretlen minőségű kapcsolatban álltak egymással.
Ez a kapcsolódás kölcsönhatást is jelent. Ez a dallamvilág azokból a hangokból áll, amely a kicsik szájára könnyen illeszkedik, egyszerű, mégis változatos. A szövegek egy megismerhető, megváltoztatható világ szövetségét hordozzák: varázsigék, állat mondókák, mind-mind olyan míves világot és szókincset adnak a frissen kibontakozó gyermeki elmének,
amely biztonságosan elhelyezi őt a világban.
A kisgyermekkor a népi kultúrában rendkívül fontos volt a hagyományok, a szokások átörökítése szempontjából is. A kisgyermek életében szinte egyszerre jelent meg a játék és a munka.
A játékok során beletanultak a közösség hagyományos kultúrájába, megmutathatták ügyességüket, beletartoztak korosztályuk közösségébe, melynek belső szabályait is megtanulták.
A játékok egymásra épülő mozgásformái a tevékeny munkára, az életben való helytállásra készítenek fel. Az egészséges fejlődéshez, a test érintésén, az anya becéző szaván, a gyermeket körbevevő szereteten kívül fontos: A ringás, /bölcső a függesztett ágy, vagy a csecsemő rákötve anyjára, miközben anyja dolgozik. Szükségből erény! A gyerek a legnagyobb zajban is tud aludni!
A kúszás, mászás, hintázás, lengetés, térden lovagoltatás, testrészekkel játékok, az ezekhez kapcsolódó dalocskák. A forgás, bukfenc, gördülés, ugrálás /a vidámparkok játékainak nagy része ilyen/.  Nézzük meg az állatkölyköket, amint egy mással játszanak!
Ahogy a gyerek fejlődik, úgy lesznek egyre összetettebbek, bonyolultabbak a játékai.
Az énekes-táncos körjátékok kicsiknél, az egó, a dackorszak csodálatos oldószere, a nagyobbaknál a párválasztás, a párkapcsolat előkészítése.
A körben mindenkire sor kell, hogy kerüljön, a körben mindenki egyformán fontos. 
A sokféle hagyományos sport- és ügyességi játék rengeteg lehetőséget ad a képességek kibontakoztatására, a siker, a kudarc átélésére, az újrakezdésre, a belső egyensúly visszaállítására.
A játékok sokszor korok, és nemek szerinti vegyesek voltak, mivel a nagyobbak vitték a rájuk bízott kisebb testvéreiket is, akik igyekeztek eltanulni az idősebbek játékait, hogy őket is bevegyék a csapatba.
Minden játékot közösen elfogadott szabályok szerint játszanak. Az erőszakosságra, igazságtalanságra, csalásra hajlamos gyerekek kénytelenek magukat alávetni a többség igazságérzetének. A bátortalan gyermek, bátorítást nyer a többiek példáján.  Ez a határok kipróbálásának a tere. Aki nem ismeri a határait, az akár ön és közveszélyessé is válhat. 
Ez a kívülről romlatlannak, bájosnak tűnő világ, egyben rendkívül kíméletlen, és kegyetlen.
A játékban átélheti a gyermek a sikert, a kudarcot, a megalázottságot, a kitaszítottságot, de az együttérzést is. Itt csak az ügyesség a leleményesség, az erő szerzi meg az igazi tekintélyt a társak előtt. A kiváló testi és szellemi tulajdonságokkal rendelkezők vezetőkké válnak, míg a többiek elfogadják ezt. A győzelem kivívása érdekében erős bajtársi szellem olvasztja egybe a játszó társakat. Itt a játékban van talán legfontosabb lehetőség a lelki fejlődésre. Szolidalítást vállalni valaki mellett, megbocsátani, kegyet gyakorolni, a gyengébbnek előnyt adni, vagy megvédeni az igazságtalanságtól, az erőszaktól. Ezen tevékenységek között alakul ki, itt szövődik az, ami minden embernek nélkülözhetetlen - a barátság.
Részünk volt már tatár, török, osztrák, német és szovjet uralomból, különféle izmusokból.
A mai globalizáció elsősorban az életmódra és a mentális egészségre hat, ezért különösen a gyerekekre veszélyes. A hangsúly főleg a javak megszerzésére tevődött. A nevelést és a szeretetteljes együttléteket felváltotta az étellel, itallal, ruhával tárgyakkal való ellátás szemlélete, amiben nagyon sok szülő feladatát kielégítve látja. A családok alig vannak együtt, hiszen meg kell keresni a megélhetésre fordítandó összeget. Sokan gürcölnek éjt, nappallá téve a családra, a gyerekre hivatkozva, miközben rájuk van a legkevesebb energiájuk. Nincs együtt a nagycsalád, a nagyszülők, nagybácsik, nagynénik. A gyerekeket idegenek nevelik.
A telefon, a számítógép, a játékhelyettesítő játékok, a virtuális valóság, a televízió képi világa uralja, sivárítja a gyerekek életét, és nagyon sok felnőttét is.
Ma már ott tartunk, hogy sok gyermek nem tud, nem mer, nem akar játszani.
A barantán keresztül lehetőségünk, de egyben kötelességünk is jó mintát mutatni a magyarságnak. 
Minden egyes megnyilvánulásunkkal egy-egy kis ajtót nyithatunk ki, amelyeken újabb és újabb ismereteket szerezhetünk, és továbbíthatunk. Rá kell ébrednünk, hogy mekkora kincs a magyar kultúra, és mennyi mindet eltakar az a köd, ami ránk telepedett, ami a szemüket jelenleg eltakarja.

A baranta oktatás célja a rendszeres mozgás iránti igény felkeltése, megszerettetése.
Az életmódba illesztésén keresztül, felkészítés a különleges helyzetekre. A hétköznapok tevékenységeinek megkönnyítésére, a testi - lelki egészség megőrzésére.
Tudatosítása annak, hogy az ember alapvető lételeme a rendszeres mozgás, a szervezetünk karbantartása.
Az önmagunkra, egymásra figyelés, a közösség és a közösségben végzett értelmes tevékenység.
A magyarság harci és kulturális kincseinek megismerése, megismertetése.
A fegyverhasználatban való jártasság elsajátítása révén az önbizalom, az egészséges nemzeti öntudat kialakítása.
Egy a hazáját, népét, kultúráját ismerő és szerető, azt megvédeni képes, és akaró majdani vezető réteg kinevelése.

Forrás: Különböző tanulmányok, könyvek a netről saját gondolataimmal kiegészítve.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés