Immár negyedszer vettünk részt a Wass Albert felolvasó maratonban.
Újra és újra átélhettük  a csodát,
adhattunk egymásnak.
A bevezető, a magyar és a székely himnusz eléneklése után, Berci bácsi tanítványai táncoltak nekünk.
A 72 éves Anti bácsi Balatonalmádiból érkezett hozzánk verset mondani.
Olvastunk egymás után kicsik, nagyok, néhányunk többször is.
Jólesett közben egy kis éneklés citera kísérettel. 
Ezt is sokszor kellene, mert már elfelejtettünk közösen énekelni is!
Megtisztelt minket Sinkovits Vitay András, aki felolvasott nekünk, és szót ejthettünk vele, a világ dolgairól is.
Bár nem tudott eljönni mindenki, akire számítottunk, így is folyamatosan olvastunk, egymás után zárásig. Végül körbe állva, egymás kezét megfogva énekeltük el a szózatot, majd egy széki legényessel búcsúztunk egymástól.

A beszélgetések alatt kezdett körvonalazódni bennem ezeknek a felolvasásoknak a hozadékai.

1. El kell érni, hogy népi, nemzeti íróink szélesebb nyilvánosságot kapjanak!
2. Nem kérni, követelni kell, hogy az iskolai tananyagba, az életkor szerinti érettségnek megfelelő írók és műveik belekerüljenek!
3. Ki kell állni azok ellen, akiket a hazafiság, a nemzetért élés zavar!
    Nemcsak az, az író, költő, aki balról jött.
4. Elég volt abból, hogy mások mondják meg, hogyan éljük meg magyarságunkat!

Ez ügyben követeléseket kell megfogalmaznunk, és benyújtanunk az oktatásügy , a kultúrpolitika különböző szintjeire! Akár megmozdulásokat is tartva!!! Miért hagynánk magunkat?

A másik vonulat:

Ahogy hallgattuk egymást olvasás közben, ahogy egymásra figyeltünk, ahogy emlékeztem mikor az iskolában hangosan olvastunk, felötlött bennem,
miért nem visszük ezt az érzést haza?

Miért nem olvasunk fel otthon egymásnak, magunknak, a családunknak, a tucatszor látott filmek, egyre alacsonyabb színvonalú, agysorvasztó műsorok bámulása helyett?

Elkeseredünk, hogy mivé lesz ez a világ, de ki tiltja meg,

Hogy a gyerekünknek meséljünk elalvás előtt?

 Hogy a gyerekszobából kivegyük tévét?

Hogy ha vendég jön hozzánk, kikapcsoljuk a tévét, és arra figyeljünk, aki hozzánk jött, és nem a villódzó dobozra kíváncsi?

Hogy étkezéskor kapcsoljunk ki mindent, és csak az ételre, egymásra figyeljünk?

Nem nagy dolgok, és pénzbe sem kerülnek!

Kezdjük a változást magunkon!  Úgyis ez a legnehezebb.   A többi már gyerekjáték.

Tudom én is újra feltaláltam a meleg vizet, de ha ennyi ember megmozdult egy irányba, ennyi energia összerakódott, akkor  ne hagyjuk elsorvadni!

Tápláljuk ötletekkel, példamutatással, cselekedetekkel!

Koska György

Rákoscsaba 2014 február 24

Képek a felolvasásról:

https://plus.google.com/photos/107252078771059991132/albums/5983578112029031697?banner=pwa