Kirándultunk egyet Józsi barátunk szülőhelyére, Lónyára. Sokat mesélt ottani gyermekkoráról, és az onnan származó pálinka finom zamata is komolycsábítás volt.
Nem is tudtuk, mekkora kincseket rejt ez a Tisza és a trianoni határ közé szorult valaha jobb napokat látott település. 
A barátságos fogadtatáson kívül megtudtuk, hogy már az avar korban is laktak ezen a területen.
Egy időben Bánk bán birtoka volt. Tiborc innen indult panaszra, és a tiszai tragédia is itt történt.
Temploma a XIII. században épült, eredeti freskókkal, amiket a többszöri átmeszelés után most restauráltak.
Különlegesség az ábrázolt szentek mosolygós arca.
A teljesen fából készült haranglábat a XVIII. században építették.
Temetőjének különlegessége a tölgyfából faragott csónak alakú fejfák.
A pálinkafőzdét is megtekintettük.
Itt pattant ki a szikra a fejünkből, hogy jövőre egy pár napot itt töltünk a Tisza partján, és utána irány a Kárpátalja és a Vereckei-hágó.