| | FŐOLDAL : Egy barantás társunk verse | 
 
 Egy barantás társunk verse  2010.05.18. 14:34 
 Nem jöttünk mi sehonnan sem!
  
 
 
 
                                                                         Nem jöttünk mi sehonnan sem, itt éltek az őseink, s visszatértek kik elmentek, eltávozó véreink.   Elmentek ők ősi földről messzi délnek, keletnek, s több helyen is nagy munkával birodalmat szerveztek.   Tőlük ered ősi nyelvünk, és kőbe rótt jeleink, mit elvittek égtájakra szétköltöző eleink.   Feltalálták, fejlesztették, mit a világ ma csodál. Látva lásd, hogy az emberi műveltségünk ezen áll!   Elsők között öntöttek ők rezet, bronzot, …s a vasat. Készítettek messze híres arany, s ezüst tárgyakat.   Csodás acélt kovácsoltak, feltalálták a húsport, ittak kumiszt és bort, meg sört, s pálinkát, mely erős volt.   Földművelni lett az eke, s gabonához a sarló, fentek kaszát füvet vágni, … s háziasított a ló!     Lóra kantárt, nyerget tettek, csördítettek karikást. Összerakták, majd szétszedték, szállították a lakást!   Ősi fegyverük a fokos szinte máig megmaradt, szablyájukat s híres íjuk rettegték az ég alatt.   Inget, gatyát, csizmát, gombot, dolmányt, s dísznek paszományt készítettek, s reánk hagytak szép öltözet hagyományt.   Ősi találmányaikat fel sem tudtuk sorolni… - Ezer évek eseményit le kellene porolni!   Visszatértek idők során sok hullámban véreink, gazdagítva össztudásunk, bennünk ma e vér kering.   Így lettünk mi magyar nemzet, egyesült sok ősrokon: nyelvünkben a kifejezés, árnyaltság a csúcsfokon!   Kárpátokkal körülölelt ősi földünk! Itt vagyunk! Hagyományunk, s régi nyelvünk őrizve, el nem hagyunk! 
Budapest, 2010. május 16.                Papp Zoltán
   |