Nem jöttünk mi sehonnan sem,

itt éltek az őseink,

s visszatértek kik elmentek,

eltávozó véreink.

Elmentek ők ősi földről

messzi délnek, keletnek,

s több helyen is nagy munkával

birodalmat szerveztek.

Tőlük ered ősi nyelvünk,

és kőbe rótt jeleink,

mit elvittek égtájakra

szétköltöző eleink.

Feltalálták, fejlesztették,

mit a világ ma csodál.

Látva lásd, hogy az emberi

műveltségünk ezen áll!

Elsők között öntöttek ők

rezet, bronzot, …s a vasat.

Készítettek messze híres

arany, s ezüst tárgyakat.

Csodás acélt kovácsoltak,

feltalálták a húsport,

ittak kumiszt és bort, meg sört,

s pálinkát, mely erős volt.

Földművelni lett az eke,

s gabonához a sarló,

fentek kaszát füvet vágni,

… s háziasított a ló!

Lóra kantárt, nyerget tettek,

csördítettek karikást.

Összerakták, majd szétszedték,

szállították a lakást!

Ősi fegyverük a fokos

szinte máig megmaradt,

szablyájukat s híres íjuk

rettegték az ég alatt.

Inget, gatyát, csizmát, gombot,

dolmányt, s dísznek paszományt

készítettek, s reánk hagytak

szép öltözet hagyományt.

Ősi találmányaikat

fel sem tudtuk sorolni…

- Ezer évek eseményit

le kellene porolni!

Visszatértek idők során

sok hullámban véreink,

gazdagítva össztudásunk,

bennünk ma e vér kering.

Így lettünk mi magyar nemzet,

egyesült sok ősrokon:

nyelvünkben a kifejezés,

árnyaltság a csúcsfokon!

Kárpátokkal körülölelt

ősi földünk! Itt vagyunk!

Hagyományunk, s régi nyelvünk

őrizve, el nem hagyunk!

Budapest, 2010. május 16.                Papp Zoltán

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés