| FŐOLDAL : Árpád-kori magyar, kun, jász és besenyő nevek |   
		
 Árpád-kori magyar, kun, jász és besenyő nevek
  2010.04.12. 21:46 
 
 
(Fehértói Katalin nyomán) 
Az embereknek csak egy nevük volt. Ez elegendőnek bizonyult, néha hozzátették, kinek a fia az illető, például Bozeta fia Fonsol. A 13. század elejétől a nemesek, a szerviensek és egyes várjobbágyok nemzetségi neveket kezdtek használni, például Besét eztán Aba nembeli Besének hívták. Ezek a nemzetségi nevek hamar vezetéknevekké alakultak át, majd lassacskán a polgárok és a parasztok is vettek föl családnevet. A régi nevek lassan vesztek ki a köztudatból, jórészt a 14. század folyamán tűntek el. Addig a keresztények is ezeket a neveket viselték. A mostani utónévkönyvekben található nevek közül ezért óvatosan válogass, mert a 13. században még a régi nevek divatja élt. Tartalmaznak ugyan pár ősi eredetű nevet, de a választék eléggé szűkös.  
 
 
Oklevelekben maradtak fönn személynevek, ám olvasatuk sokszor kétséges. Gyakran nem is magyarok írták ezeket, tehát számukra ismeretlen neveket kellett a betűkészletével arra alkalmatlan latinul lejegyezniük. „A Szák (Zaak, Zak, Zac, Saak, Sach, Chaak) nemzetséghez tartozó Miklós nádor atyját 1212-től összesen 31 esetben Barch, Baroch, Borc, Bors, Borz, Borzh, Boz, Burch, Burich névváltozatokkal jegyezték fel. A Vas megyében birtokos Ják nemzetségnek és egyik tagjának neve az eredeti és átírt oklevelekben a következő: Iak, Iaku, Gaku, Sahu, Iaac, Iach, Iac, Schau, Thayk, Jacus, Chak, Gak.”  
 
 
Ómagyar személynevek 
Ezzel a megnevezéssel a régi, keresztény kor előtti neveket szokás illetni. A kereszténység fölvételéig csak elvétve akadunk fönnmaradt nevekre, ezek jórészét görög forrásból ismerjük, például Konstantin és Bölcs Leó írásaiból. Nehéz ezekből visszakövetkeztetni az eredeti neveket. Például a Falicsi nevet sokáig a Fajsz névvel azonosították, de a legújabb kutatások szerint ez a vélekedés alaptalan. További buktató, hogy könnyen lehet, hogy a vezéri családok más névadási szokásokat követtek, mint az egyszerű harcosok vagy a szolgák. Ezeknek a neveknek jó része visszavonatkoztatás. A férfiakkal még csak elboldogulunk, de női névből csak hármat ismerek a korból: Enéh-Emese, Sarolt és Karold. Ezért a későbbi női neveket megszűrtem, kivettem belőlük a latin eredetűeket, hogy az anakronizmus legnyilvánvalóbb esetei eltűnjenek. A megmaradtak lettek az ómagyar női nevek. Az alábbi névlistát ezekkel a fenntartásokkal olvasd. Zárójelben a latin vagy görög alak. 
A -csa végződés becézést jelent, mint például Jutosből Jutocsa. 
  
Ómagyar férfinevek 800-1000 
Acsád 
Adony 
Ajtony 
Ákus (Acus) 
Álmus (Almus) 
Apor 
Árpád (Arpad) 
Bánk (Bank) 
Bátur (Batur) =bátor 
Béla 
Bese, Becse 
Berény 
Bod 
Bogát 
Bojta 
Bókony (Bokon) 
Bors 
Bot 
Botond 
Botos, Botus 
Bökény (Buken) 
Buda 
Bulcsu 
Csaba 
Csanád 
Csege, Csegő (Chege...) 
Cseka, Cseke (Cheka, Cheke) 
Elmér 
Előd 
Ete 
Ezelek 
Falicsi 
Farkas, Forkos 
Gyeücsa, Gyeicsa, Gyejcsa, Gyécső, Décse, Décső (Geysa, Geisa stb.) 
Hetény 
Hollós, Hollus (Hollus) 
Hódos, Hudus (Hodos, Hudus...) 
Huba 
Jutos, Jutocsa 
Kadocsa 
Kál 
Kaplony (Kaplan, Kaploni...) 
Karád 
Kartal, Kortol, Kortul 
Katapán 
Kecsen, Kücsen: kücsüm=erő 
Keled, Kelad (Keled, Kelad) 
Kerecse, Kerecsen (Kereche, Kerechen) 
Ketel 
Keve 
Kond 
Kölpény (skandináv népnévből) 
Kuppány (Cuppan) 
Kurszán 
Küzsdég 
Lél 
Levedi (Levedi) 
Livünti (Liüntin), Levente 
Makó 
Mikán (Mikan) 
Mike (Mike) 
Miske (Miske) 
Móg (Mog(h)) 
Nyárád (Narad) 
Obus (Obus) 
Ócsád 
Ond 
Öden 
Örkény 
Örkönd 
Özséb 
Pozsony (Poson) 
Súr 
Szabolcs 
Szecsőd 
Szerénd 
Szoárd 
Szolnok 
Taksony 
Tarcal 
Tarkacsu 
Tas, Tasi (Tas, Tasi) 
Teveli 
Turda (Turda) 
Tormacsu 
Töhötöm 
Uros (Uros) 
Vajk 
Vál 
Vata (Vatha) 
Zolta, Zoltán 
Zsolt (Solt) 
Zsombor, Zombor 
  
Ómagyar női nevek 800-1000 
  
Ajándék 
Ajnácska 
Áldáska 
Arany 
Arika 
Barót 
Bíbur (Bibur, Bibura) 
Bogárd 
Bolda 
Buga (Buga) 
Csikó (Chiko) 
Csente (Chente) 
Cseperka (Cheperka) 
Csepke (Chepke) 
Csillag 
Csuda (Chuda) 
Delin 
Déva 
Emese 
Emőke 
Enéh 
Fehéra (Fehera) 
Gilvád (Giluad) 
Gyöngy 
Hajna 
Havadi 
Hete 
Hitvánd (Hituand) 
Jóleán (Jolean) 
Karold (Carold(u)) 
Kecse (Keche) 
Köncse, Köcse (Cunche) 
Krabocsa (Crabocha) 
Lelle 
Lente 
Mag (Mag) 
Manga (Manga) 
Mikolt 
Nyesta, Nyeste (Nesta, Neste) 
Örsi 
Öte 
Piriska 
Rázdi (Rasdi) 
Réka 
Sáfély 
Sarolt 
Somocska 
Szecsőke 
Szépa (Scepa) 
Virág (Wiraag) 
  
Ómagyar férfinevek 1000-1200-ból 
  
Ezeket a neveket jórészt a Dömösi összeírás (1138) szövege alapján alkottam. Zárójelben feltüntettem a latin alakot, amiből próbáltam visszakövetkeztetni az eredeti nevet. Egyes esetekben valószínűleg ez sikerült, másokban tévedtem. Sajnos nem ismerek olyan munkát, ami az oklevelet ilyen szempontból feldolgozta volna. Tanulságként leszűrhettem, hogy a nevek széles skálája volt használatos, ritka az ismétlődés. Továbbá ekkor talán ha minden huszadik ember viselhetett keresztény nevet, melyeket itt nem tüntettem föl. 
A nevek gyakran "-di" végződésűek. Ez egy finnugor eredetű képző, a hangalak némely vezetéknévben ismerősen cseng. Jelentése véleményem szerint "-os", bár helyenként furán jön ki. Így értelmes a Korpádi Korpásként, a Tikodi Tikos (tyúkos), az Ebedi Ebes (kutyatenyésztő), a Hazudi pedig Hazudós. 
Ezek jórészt szolganevek. Könnyen lehet, hogy korábban is használatban voltak, ám a régebbi források nem tüntetnek föl szolganeveket. 
 
Ajánduk, Ajándok (Ajanduk) 
Albuny, Albony (Albun) 
Álmus, Álmos (Almus) 
Antó, Antu (Antu) 
Apa (Apa) 
Opos, Opus (Opus) 
Arudi (Arudi) 
Atila (Athila) 
Bagin,.Bogin (Bogin) 
Bajádi (Baiadi) 
Bakos (Bacus) 
Bándi, Bandi (Bandi) 
Beke (Beke) 
Bekény (Beken) 
Beledéj (Beledey) 
Besenyődi (Besenehdi, Besenudi) 
Beszédi (Besedi) 
Beza, Béza (Beza) 
Boba (Boba) 
Bocsádi, Bucsádi (Busadi) 
Bodor (Bodor) 
Bogárdi (Bugardi) 
Bosádi (Busadi) 
Bökény, Bökén (Buken) 
Bucsu (Bucu) 
Buda vagy Boda (Buda) 
Budi (Budi) 
Bulcsu (Bulsu) 
Bulgán (Bulgan) 
Büki (Buki) 
Csatádi (Satadi) 
Csató (Sotu) 
Csegő (Cegu) 
Cseke (Ceke) 
Csenke (Cenke) 
Csepe (Cepe) 
Csepődi (Cepudi) 
Csibe (Cibe) 
Csiholt (Siholt) 
Csík (Cik) 
Csitár (Citar) =kardkovács 
Csuda (Suda) 
Damján 
Diós (Dius) 
Dobor (Dubur) 
Dobos (Dubos) 
Domkó (Dumku) 
Döme (Dume) 
Ebedi  (Ebedi) 
Egyebendi (Egebendi), óvónév 
Emődi (Emudi) 
Erdődi (Erdeidi) 
Etele, Etela (Ethela-e, Etele) 
Farkas (Farcas, Forcos) népszerű név volt 
Fekete (Fekete) 
Feledi (Feledi) =feledékeny?, egyszálbélű, kicsi? 
Firedi (Firedi) =fürge 
Füle (File) 
Gomba, Gumba (Gumba) 
Haladány (Haladan) 
Haláldi (Halaldi) 
Hazudi (Hozudi) 
Hazug (Hazug) 
Heszedi vagy Hecsedi (Hesedi) 
Hódos (Hodus) 
Hólodi (Holudi)  
Idegdi (Idegdi) =Ideges? 
Ipolit (Ipolit) 
Izmény (Izmen) 
Izsép (Isep) 
Járódi (Jarudi) 
Kacsó (Kacu) 
Kakasdi (Kakasti) 
Kaszádi (Casadi) 
Kászodi (Kasudi) 
Kesedi (Kesedi) 
Keserű, Keserő (Keseru, Kesero...) 
Kesző, Kesződ, Kesződi (Keseu, Keseud, Keseudi) 
Kevereg (Kewereg) 
Kinizs (Kinis) 
Koppány, Kuppány (Cuppan, Cupan) 
Korpádi (Curpadi) 
Korpás (Curpas) 
Kozma (Cuzma) 
Köteles (Kuteles) 
Kusdi, Küsdi (Kusdi) 
Lados, Lodus (Lodus) 
Lápodi, Lápudi (Lapudi) 
Látós (Latus) =látnok 
Levedi (Lewedi) 
Makó (Mocu) 
Maradék (Maradek), óvónév 
Maradi (Maradi) 
Marót (Maraut) 
Mikos (Micus) 
Mógdi (Mogdi) 
Munkádi (Muncadi) 
Nemő (Nemwh) 
Nyájádi (Naiadi) =nyájas vagy pásztor 
Nyomorék (Namurek) 
Nyulas (Nulos) 
Patkány (Patkan) 
Pazari (Pazari) =felcicomázott vagy pazarló 
Pozsony (Poson) 
Rádi (Radi) 
Récse vagy Réce (Rece) 
Réde (Rede) 
Recsedi (Recedi) 
Sarlódi (Sarlaudi) 
Sebe (Sebe) 
Sebő (Sebu) 
Sebődi (Sebeudi) 
Serőgdi (Serugdi) 
Sima (Sima) 
Simon, Simun (Simun) 
Sipos, Sipus (Sipus) 
Suk (Suk) 
Surándi vagy Szorándi (Surandi) 
Szobolcsi (Sobolci) 
Szamodi, Samudi (Samudi) 
Szedeneg (Sedeneg) 
Szemét, Szemet (Scemet), óvónév 
Szerecsen (Scerecin) 
Szondi, Szundi (Sundi) 
Szórád (Sourad) 
Táskádi (Tascadi) 
Tikodi, Tikodi (Ticudi) 
Vágdi (Vagdi) 
Váltódi (Waltaudi) 
Vándi (Wandi) 
Várós (Warus) 
Vasadi (Wasadi) 
Vásárdi (Wasardi) 
Vasas (Wosos, Wosas)  
Vecsésdi (Vecedi) 
Vendég (Wendeg) 
Versőnydi (Werswndi) 
Zádor (Zadur) 
  
Keresztény kori személynevek 
  
A vallásváltás új elnevezéseket is hozott magával. Divatba jöttek a keresztény nevek, de a 13. századig még nagyon kevesen viselték valamely mártír nevét. Az 1279-es budai zsinattól kezdve csak a pap adhatott nevet a gyereknek. Ettől kezdve értelemszerűen a keresztény nevek váltak általánossá, bár egynémely esetben továbbra is használtak magyar neveket. Az sem volt meglepő, ha egy embernek volt keresztény és magyar neve egyszerre. Az idegen nevek átalakultak, igazodtak a magyar hangrendhez. Másokat lerövidítve használtak, például a Benedictusból egyszerűen Bene lett. A források viszont szinte az összes nevet latinul írják, tehát az átalakulás ideje és folyamata homályba vész. 
A felsorolás nem csak keresztény neveket tartalmaz, hanem olyan neveket, melyek abban a korban népszerűek voltak. Itt is fontos megemlíteni, hogy akkoriban még nem minden embert hívtak Józsefnek, Istvánnak, Jánosnak, vagyis sokkal többféle név volt használatban, mint a későbbi kor. 
Nemzetségek 
  
Eleinte az embert apjának nevével különítették el, majd a 13. század elejétől megjelentek a nemzetségi nevek. A tulajdonképpeni családnevek a 15. századtól kezdtek kialakulni. A Hunyadiak korától a nemesek írásos említésekor mindig feltüntették birtokuk helyét. A köznép tagjai később kaptak családnevet, ami a jobbágy élethelyzetétől függően megváltozhatott. 
Bár adatok vannak róla, hogy a honfoglalás kori magyar társadalom nemzetségenként és törzsenként szerveződött, de mégsem bizonyított tény, hogy a 13. századi nemzetségek ezek egyenes utódai. Eredetileg 15-30 nemzetség lehetett. Oklevelekben az első hiteles előfordulásuk 1208-ból való, s a században folyamatosan bukkannak fel. Körülbelül 200 nemzetség nevét ismerjük. Fénykorukat a 13. században élték, majd családnevekké alakultak át. Nevüket nem feltétlen a legelső ismert ősről vették, inkább birtokukról, esetleg a legjelentősebb tagról. A kötőjel után szereplő név a Hont-Pázmányok kivételével a nemzetség oldalága. 
Ajánlott irodalom: Erdélyi László: A magyar lovagkor nemzetségei 1200-1408 
  
Aba 
Adorján 
Agmánd/Farkasogmánd 
Ajka (Veszprém vármegye) 
Ajtony 
Ákos (Acus) 
Apor 
Atyusz (Ogiuz) - Almád 
Baksa - Simon 
Balog 
Balogsemjén - Ubul 
Bana (Bakonyban) 
Barocs (Veszprém vármegye) 
Bor/(Bár)kalán 
Barsa 
Becse (Beche) 
Becsegregor v. Becsegergely 
Bél - Ug 
Bogátradvány 
Boszlig 
Bő (Somony vármegye) 
Bogomér 
Bucska (Abaúj vármegye és Szlavónia) 
Budmer (Baranya és Sopron vármegye) 
Csabi (várjobbágy nemzetség) 
Csák 
Csanád 
Csolt 
Divék - Rátót 
Dobra (várjobbágy nemzetség) 
Dorozsma (Drusba) 
Gatal 
Geregye (várjobbágy nemzetség) 
Gúg 
Gútkeled - Dorog (Kelad, Gut) (német) 
Győr (német) 
Gyovád 
Hahót - Búzád (Zala vármegye) 
Haraszt 
Héder (német) 
Herény (várjobbágy nemzetség) (Vas vármegye) 
Hermány 
Hodos 
Hunt-Pázmány (Hontpaznan) (német) 
Igmánd 
Ják (Vencellin leszármazottai) 
Jenő 
Kán 
Kaplony 
Kartal - Korszán 
Káta 
Katapán - Ekli 
Kér (várjobbágy nemzetség) 
Kolcs 
Kürt (várjobbágy nemzetség) 
Lád - Vérbulcsú 
Lipovnok - Koros, Berencs 
Lőrinte (Veszprém vármegye) 
Ludány 
Magyar (várjobbágy nemzetség) (Pozsony vármegye) 
Megyes 
Meyz 
Miskolc-Bés 
Monoszló 
Nádasd (Vas vármegye) 
Németi 
Osl (Sopron vármegye) 
Osli - Csorna 
Otrokos (várjobbágy nemzetség) (Gömör vármegye) 
Örsúr 
Pápa 
Péc (Győr, Veszprém, Zala vármegye) 
Pilis 
Pok 
Pöse 
Rád 
Rosd 
Salamon (Pozsony vármegye) 
Sártvány(vecse) 
Smaragd 
Szák 
Szalók (Zala vármegye - Bakony!) 
Szentemágocs (Senta et Maguch)- Kölcse (Culcey, Kulchey) 
Szil - Kalocsa 
Szolnok 
Tét 
Tétény 
Tibold 
Tomaj 
Türje (Zala vármegye) 
Túroly 
Tyukod 
Vojk 
Záh (Károly Róbert kiirtatta) 
Zovárd 
Zsadány 
Kun nevek 
  
A török nyelvcsaládba tartoztak. A 13. század végén ők is egyre inkább keresztény neveket adtak gyermekeiknek. Az -aba , -oba toldalék apát jelent, nevekben tiszteletbeli címet, lásd Basaraba. 
  
Férfinevek 
Abcsük 
Aboska (óvónév) 
Ákus 
Alon 
Alpra-Alpár 
Altabarz 
Arbuz 
Arslan 
Bagdas 
Balmaz (óvónév) 
Balta 
Banót 
Baramuk 
Bardóc 
Basaraba 
Bejbarsz 
Bese 
Bokló (óvónév) 
Bolacsucs 
Bönek 
Borc 
Boza 
Bugac 
Buzkan-Buzgan 
Böcsör 
Csakan 
Csamaz 
Csercsi 
Csólyos 
Gedzse-Kecse (=éjszaka) 
Gug 
Illan 
Kabak 
Kajtor 
Kalas (óvónév) 
Kali 
Kapocs 
Karla 
Kemencse 
Keverge 
Kocskar 
Köncsek 
Köncsög 
Köten-Kötön 
Kuncseg 
Kutesk 
Kisztre 
Menk 
Mordar (óvónév) 
Oldamur 
Tastra 
Tepremez 
Terter 
Tisziba 
Tolon 
Toman 
Toq-tämir 
Törtel 
Tugor 
Turtel 
Urs 
Uzur 
Ögödej 
Vezteg 
Zeihan 
Női nevek 
Aidua 
Magyarországi kun nemzetségek 
Borcsol 
Csertán 
Kolbaz 
Kór 
Olaás 
Jász nevek 
Az iráni nyelvcsaládba tartoztak. Egyelőre csak férfinevek. A forrásokban nem mindig lehet biztosan megkülönböztetni őket a kunoktól. 
Ambultan 
Arbulthan 
Árpán 
Bagdasa 
Bakszán 
Beegszan 
Boden 
Bosonga 
Bik 
Csalcsen 
Csalean 
Csamaz 
Csaret 
Csatarcs 
Csivacs 
Foton 
Furdacs 
Furduh 
Gargán 
Geise 
Grabán 
Gubul 
Hurdz 
Hurz 
Karacsin 
Káskán 
Keskene 
Keian 
Kurman 
Larsan 
Mekser 
Mokzun 
Subul 
Szaburán 
Zaducs 
Zoran 
Zuakan 
Zudak 
Besenyő nevek 
A török nyelvcsaládba tartoztak. Az -aba , -oba toldalék apát jelent, nevekben tiszteletbeli címet, lásd Tonuzoba. 
Férfinevek 
Alap 
Badhur 
Belcser 
Bogomer 
Boksa 
Borkus 
Cece 
Delko 
Holdu 
Kajdacs 
Kajdony 
Karacs 
Kegen 
Kurja 
Mocsa 
Nües 
Örkönd 
Sengur 
Taba 
Tanuz 
Tatusz 
Tirek 
Töbörcsök 
Tonuz 
Tirák 
Urkund 
Uz 
Vajta 
Női nevek 
Arta 
  
  
  
 |