| FŐOLDAL : A nyirkai jóslatból napjainkra... |   
		
 A nyirkai jóslatból napjainkra...
  2012.01.20. 09:29 
 
 
	  A földmûvestõl elveszik örökét, 
	és dobra verik. 
	A senkiháziak vérszemet kapnak. 
	Bitangok tékozolják a fényt. 
 
	  
	  
	  
	Gyülekeznek a dögmadarak. 
	A Nagy Tengert átröpüli  
	a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly. 
	Megérkezik a kánya is – osztozkodni. 
	Megint terelgetik a népet. 
	Hiteket erõltetnek. 
	Szaporodnak a pénzért fönnhangon imádkozók. 
	BOLDOGASSZONYUNK-at elfelejtik, 
	buta lúddá tekerítik. 
	Jaj pedig, ha ISTENÜNK ASSZONY-FELE 
	Elfordul tõlünk, vagy mink õtõle! 
	  
	A Régi Nagy Csata Városában 
	EZEK papjai dûlõre jutnak, és új lovat nyergelnek. 
	Összeesküsznek Isten Képmása ellen 
	a Könyörtelenség Hatalmasaival. 
	  
	A galambnak álcázott karvaly és a kánya 
	Égigérõ fára segítik a Kiskanászt. 
	Szívében király, álmaiban császár. 
	Szépen szól, rondán cselekszik. 
	Zsákja feneketlen. 
	Letaszítják – újra mászik. 
	  
	Még ötvenöt-hatvan! 
	 Az íjfeszítõ sarja lukas hajóra száll. 
	Az õ ingével-gatyájával tömítik a rést. 
	Messze jutottak a parttól,  
	már nem tud kiszállni. 
	  
	A döglött sárkány kutyáit 
	a koronázatlan Cár veszi pórázra. 
	A szûkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre. 
	Saját táborából ütnek pártot ellene, 
	mert a Koronázatlan Cár úgy akarja. 
	Paprikajancsiból csinál vezért. 
	  
	A nemzet tûri – nem látja meg rajta  
	a rángató madzagokat.  
	A csellel hatalomra segített Paprikajancsi 
	pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet. 
	Nyegle és buta. 
	A Kiskanász malmára hajtja a vizet. 
	Jobb ellenfél nincs. A nép tûri õket. 
	  
	Nemes lovag-õsök fehér liliomán  
	tipródik a nemzet. 
	A csõsz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos. 
	A különb nem viszi sokra, mert irigylik. 
	Ki-ki rántja lefelé a másikat – az országot együtt. 
	Lenézett népek mögött kullog a magyar! 
	  
	A nemzet talpa alatt röpülõ szõnyeggé válik a föld! 
	  
	Még hatvan-hetven! 
	 A rátarti úr napszámért kunyerál. 
	Már mindent elkótyavetyéltek. 
	  
	Csak alantas szolgálatok maradnak,  
	égbekiáltó árulások. 
	Lesznek, kik alattomos ellenséggel  
	fújnak egy követ. 
	Bevezetik a hét tevét, 
	hogy az innen köpködhessen lángot – 
	a bikát nyergelõ asszonyra. 
	  
	Ebbõl belviszály is támad, meg külsõ viszály is. 
	A Kost Áldozó 
	két fia tovább marakodik. 
	A tevék magyar hajcsárai 
	Manó bõrét húzzák Krisztus képére,  
	hogy megtévesszék a népet,  
	és aranyra válthassák a félhold csillogását. 
	  
	Õk a Kost Áldozó, tevét nyergelõ 
	fiát segítik, 
	más magyarok meg a másikat. 
	Kettészakad a nemzet, 
	lángra lobban az Ország. 
	A lángot vér oltja. 
	  
	Magyar magyart gyilkol, 
	de a bika hátáról is ide lõnek 
	a hét teve miatt. 
	A nép fele elpusztul. 
	  
	A szomszédok megmozdulnak, 
	de ugrásra kész a zenélõ sivatagok tigrise is. 
	A megszeppent maradék 
	UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t. 
	A haragosok megbocsátanak egymásnak, 
	az irigy örül más szerencséjének,  
	a rátarti nem rázza a rongyot, 
	a közönyös siet segíteni. 
	  
	Ekkor a MAGYAROK ISTENE õrül állítja  
	a zenélõ sivatagok tigrisét,  
	és böcsületes alkuval 
	visszakerül, ami visszajár. 
	Új kor veszi kezdetét minden égtáj felé,  
	YOTENGRIT, az ÕS-TENGEREK ISTENE nevében. 
	 A JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE gyõzedelmeskedik. 
	  
 |