Isteni  véletlenek I.

Ami óta Lucifer, avagy Prométeusz, stb. lehozta az égi tudásfény szikráját, olthatatlan megismerési vágy tüze égeti az embert. Mi, alkotókészségben élen járó magyarok, fokozott figyelemmel fürkésszük a világ és alkotóinak természetét. Lényünk okkereső hajlama, a belső összefüggések után kutatva, erősen berzenkedik a sok esetben előkerülő, véletlennel való megokolástól. Hiszen a véletlenek ismétlődése, egy számNAGYSÁGREND után, már törvényszerűség után kiált. Józan ítélőképességgel, de a véletlen egyezések létét elutasítva, nézzünk körül a múlt színpadán! Vajon mitől lehet, hogy idegenbe és ismeretlenségbe száműzött történelmi nevek, furcsa emlékharangokat kongatva bennünk, ismerősen csengenek?  

 A múlt írásbeliségében, az egyiptomi és a sumér kultúrákig ér emberi visszatekintő lámpásunk fénye. A fellelt ismeretek fényében, egyre több helyen vetődik fel a sumér és a magyar nyelvi rokonság kérdése. A kategorikus igen vagy nem ez ügyben még várat magára. A rokonításhoz bizonyos szavak megegyezése még önmagában kevés, szélesebb körű vizsgálat kell. Való igaz, hogy a másik oldal, a finnugorságtól való származtatás még kevésbé állja meg a helyét, és hiába bukkanni ENNÉL TÁGABB KÖRŰEN a világban szerte szét régi és mai népnevek és helynevek értelmes egyezéseire, tudósaink ezeket mereven elutasítva, a véletlen, vagy a bizonytalan olvasat számlájára írják. Pl. a mezopotámiai kultúrák Úr, Uruk és Kis városneveit nem fogadják el, mondván, hogy nem lehet tudni az akkori kiejtést.

Jelentésük ismeretének híján, ebben van is bizonyos ésszerűség. Azonosságot, a szavak EGYÜTTES külalaki és tartalmi egyezése jelent. Mint pl. az angol CUP és a magyar kupa szavak hangzókban is, és a jelentésben is megegyeznek, tehát nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy szoros rokonságban állnak egymással, sőt azonosak. (Az angol a fejet HEAD-nak, az agyat BRAIN-nak, a koponyát SKULL-nak fordítja.) Érdekes, hogy a németben szintén megjelenik a KOPF hangsor, fej értelemmel. (Az agy GEHRIN a koponya SCHADEL.) Tehát van egy angol szó, a CUP, csésze, kupa értelemmel, és másik, a német nyelvben megjelenik a KOPF, fej értelemmel. Most jön a véletlen! Magyarban a két különállónak tűnő fogalmat egy ugyanazon hangsor kifejezi, a KUPA. Ez bizony valóban véletlen (!) lenne, ha a kultúrtörténészektől nem tudnánk, hogy az emberiség hajnalán az áldozó és ivó csészéket, kupákat a legyőzött ellenség KOPonyájából készítették. (KUPán vágták? Kétszeresen is. A másod ízben akkor, amikor a koponya egyik felét ivókarimává képezték.) Már pedig a magyarban a KOPonya, a KUPa és a KÚP szó gyökerei szoros jelentési és alaki azonosságot mutatnak.

Amint az ősi latinban is CAPis, áldozócsésze, és CAPut, fej, fejcsúcs, (de még sem a belül üreges koponya). A közös gyökerű angol és német nyelv elveszítette azt a belső láncolatot, amelyet a latin viszonylag, a magyar pedig pontosan megtartott. Ha figyelembe vesszük honfoglaló vezéreink KAPUDÁN, azaz kapitány címét, mely a törökben is meg van, mutatja a szóbokor keleti meglétét, tehát nem feltétlenül a latinból került át a magyarba. De minek is versengve tépelődni a latin vagy magyar elsőségen, ha a magyarban e fogalomkörhöz egy természeti hangot utánzó szó, a KOPP is kapcsolódik. (A latin híján van az ősi kialakulásra mutató hangutánzó szavaknak, szemben a magyarral.) Vagyis az elfogulatlan vizsgálat ez esetben, a magyar nyelvben természeti gyökerekről eredő szószármazás mutatkozik, melyhez gyakorlati párhuzam is adódik, a koponyából készített ivókupák szkíta eredetű kultusza által.

Térjünk át izgalmasabb témákra, a feledésbe merült keleti eredet-szálak felfejtésére! A korunk kultúrájának gyökérpontjában álló Szentföld és környéke, különös szálakon érkező, de egy pontba futó véletleneket rejt.

- A mai Izrael térképén van RABA, HARIS, DURA, ABDA, GÁT, PAROD nevű település. Ez lehet még véletlen, ám Galilea tartományban mind a mai napig van TURAN, ALMAGOR ÉS MAGHAR település, (ahol keleten az AL szócska névelőként gyakori előfordulású)! Figyelembe veendő, hogy a helynevek ősi névadó logika alapján, visszautalnak az ottani népesség kultúrkörére, és e hagyományról tudó Győrffi György, elfogadott történészünk is a helynevek alapján rekonstruálta honfoglaló törzseinket.

- Nos, Szabó Árpád: Aranygyapjú, 1966-os kiadványú könyve belső borító térképén (a mai szíriai Halab város körül) ÁRPÁD nevű települést mutat az antik görög térkép!

- A bibliák hátuljában térképek segítik az olvasó eligazodását. A Jézus korát bemutatón fellelni a Názáret közelében lévő SKITOPOLISZ városát. Ismerősen cseng? (Mai neve BEJT SEÁN.) Mindezek, magyar nyelvi és történeti jelentésekkel egyeznek.

- Halászó-vadászó múltunknak ellentmondó szálak kötnek az ősi Kánaánhoz is! Ideje felidézni az oklevélkutató-könyvtáros Horvát I. megállapításait! Régi jászainknak a törvényekben és oklevelekben, a bibliából megismert, PHILISTAEUS, (filiszteus) majd 1681-től, kettős névvel hol váltva, vagy meg egyszerre mindkét formában, ,,PHILISTAEUS azaz JASONES” név-kiírás jelölte. A történelem sodrában, csak 1741-től tűnik el végleg a Philistaeus nevezet. (Horvát I. Jászok, 1829.) Véletlen, mondják a tudósok. De Horvát I. további kutatásai szerint a véletlen névcserét cáfolja a visszafelé is előkerülő azonosítás. Ugyan is a hitéleti kérdésekben járatos, korabeli tudós fordítók által, az 1382-ik évi magyar nyelvű Ószövetségi töredékekben, a kánaáni Philistaueus, és a XVI. sz. eleji Debreceni Magyar  Legendárium Szent Dávid életével kapcsolatban említett Philistaeusok is stb.  magyarul JÁSZ-nak lettek lefordítva. (Horvát I. Rajzolatok, 1825.)

A magyar oklevelekből feltalált PHILISTEUS név további közhasználatára utal PILIS hegységünk neve is, melyben Dömösnél húzódik a Jász-hegy nyúlványa. Itt is együtt a kettős forma, ahogy Pilis-Jászfalu esetében is!

- Nézzük, mi szól mellette, vagy ellene? A névazonosság nem-véletlen volta mellett szól a bibliai leírás a filiszteus Góliát öltözékéről, amely azt halpikkelyesnek mondja. Ugyanez a pikkelyes bőrpáncél viselet látható a Trajanus-domborművek jász-jazig harcosain is, amit tőlük, meg a parthusoktól vettek át később a rómaiak. A névazonosságot tehát, más oldalról erősíti a közös hagyományból származó hasonló viselet, holott akkoriban a viseleti és kultúrális sajátosságok, közlő szerepet töltve be, a nemzetiségi hagyományok részét képezték.

- A jászok hazai kettős névadásának véletlenségét cáfolja még, a moldvai JASSI város hasonló esete. Ugyanis a régi latin iratok JASSI városról, a FORUM JAZIGORUM és FORUM PILISTINORUM formákat is fenntartották, visszautalva a jászok kétféle megjelölésére. Szlávul egy időben még JASSKI TARG volt, és mindegyik forma Jászvásárt jelent. Horvát hozza, hogy szlávul, (tótul) a Jász=GAZ, és JASSI neve pedig GIASIUM, és ez oly kiejtés-változat, amely a magyar nyelvben is megjelent, ahogy a Jásznak itt volt GYÁSZ kiejtése is. (Jászruha=gyászruha.)

A régiségben tehát a Jászok, a kor hozzáértői által azonosítva voltak, a zsidók nomadizálása idején már nagy városokkal bíró, sőt, egy ideig még a frigyládát is birtokló Philistaeusok egy ágával. Ezzel szemben korunkban, nálunk, még a Jászok ókori Pannoniai léte is tagadott, és a sarmatiai JAZYGesekkel való azonosságuk is kétségbe van vonva. A folytonosság tagadók elfelejtik, hogy a Duna másik oldalán még szorosabb névegyezéseket lelni fel.

- A római kori Pannonia régészeti maradványain fentmaradt:

1) Dráva mellékén, köbe vésve találták RESPUBLICA IASORUM, (egyenesen Jász Köztársaság) továbbá

2) a horvátországi Toplicán talált kő felirata AQUA IASAS, (Jászfürdő városa) valamint

3) az erdélyi Várhely körül talált kövön DACORUM IASSIORUM felirat, (dák jászság,) és ez utóbbiak lehettek a későbbi a moldvai Jászvásár népe. A jászok egy ága tehát már a római időktől a Kárpát-medencében volt.

A hazai körkép után, nézzük meg a szentföldi Phalesztinát, mert ott is kettős névadás jelentkezik!

Ősi hagyomány vezényszavára lett a magyar jászsági helynevekben a népre utaló JÁSZ előtag, (mint Jászapáti, és Jászberény,), Nos ennek párhuzamára akadni, a korábbi phalestinai filiszteus városok ASdod, és ASkalon AS részében. Figyelem! Ezeknek a mai napig JASZ kiejtése van, és ezzel a kánaáni területen is megjelent a kettős névadás! Sőt, a filiszteus GAZA város egyenesen a moldvai JASSI város GIASIUM formájával ad szoros megfelelést. Duplikátumnak tűnik, ahogy az amerikai Philadelphia is mása a görög hasonnevűnek, hiszen e szokás ősi hagyományból táplálkozott. 

-Kapcsolódó hasonlósága miatt, vegyük nagyító alá Izrael-Israel állam nevét is! Az ország, ezt Izsák pátriárka fiának Jákobnak, istentől kapott második nevéről nyerte, akit el is ismernek az izraeliták ősatyjuknak. Izrael=Israel atyja, Izsák, névrokona volt, a közelmúltban elhunyt izraeli=israeli miniszterelnöknek, Izsák=Jicchák Rabinnak is. Azaz itt az Izsák nevet mai napig Jiszáknak írják és ejtik, ahogy Izrael-Israelt is Jiszraelnek, lásd Erec Jiszrael.

Valóban véletlenül egyezik JISZrael neve, az ottani őslakos nép nevével? Ennyi egyezés véletlen volna? Az elfogulatlan észérvek szerint, az Egyiptomból avagy Krétáról jött, (nincs eldöntve) kánaáni jász-filiszteusok, korábbiak lévén a bevándorló izraelitáknál, ami a Jiszrael, és a Jiszák, Jisszakár, stb. név-gócosulás esetében, ősi jász névadásra utal. Az elfeledett ősi hagyomány is ezt sugallja, amely a törzs nevét és a hatókörébe tartozó helyrajzi neveket a törzsi ősatyáról eredeztette. Ismétlem, ezért lett Budajenő, a Jenő törzséhez tartozó település is, és a szláv országok és fejedelmek is nevükben viselték a származás-jelölő SZLÁV szótagot, pl. Szlavónia, Szvetoszláv, Venceszlav, stb.  

-E ponton óhatatlanul tovább gyűrűzik a kényes kérdésáradat! Vajon Jézus Urunk neve is, nem rejti-e egy ottani jász törzsi ősatya, avagy egyenesen egy törzsi isten nevét? Hiszen ismert a Jesu, Jeshua forma, és Forrai Z. T. az Ősi hitünk c. művében említi az arameus evangéliumokban megjelenő Jesse alakot, míg az arab Issa-t mond. Ha tehát a névvariánsok területi és kulturális kapcsolata kimutatható, akkor közös gyökerekről kell eredniük, és nyílván a korábbi nép az átadó. Esetünkben ez, a jász-filiszteus lenne.

-Még egy adatot kell említenünk. A Biblia szerint, Ábrahám ősatyának volt egy egyiptomi származású szolgálója Hágár, aki később ágyasa lett, és IZMÁEL-(Hizmael) nevű fiat szült neki. Visszacseng e név is, mert Árpádi királyaink alatt, Magyarországba nagy számú bolgár és egyéb, (ezek szerint Egyiptomból elszármazott) izmaelita lakosságról tudni. 30 kisebb városban éltek az ország szélén, kereskedésben és pénzügyekben való jártasságuk miatt, királyainktól sokszor pénzügyi kiváltságokat kaptak, sőt a pénzverés terén jeleskedtek. Szaracén, és böszörmény néven is feltűntek, és mohamedán vallású kunokként is történik azonosítási kísérlet. Valami elfeledett, ősi kapcsolatra mutat mindez, főként, ha az 1881-es, Héber kútforrások c. műre támaszkodó Révai Lexikon, Hagar-ország címszavát is idekapcsoljuk. Ebben áll:

,,Hagar-ország, az újhéberben Magyarország elnevezése, innen hagri annyi, mint magyar.”

Tehát még az újhéber is egyiptomi kapcsolat-körbe utalja a magyar nemzetet, csak a magyar tudományos világ marad bezárva a finnugor bűvkörbe.

– Mindezek után, érdekes véletlen lenne csupán, a híres JERUZSÁLEM legkorábbi UR-, illetve URU-SOLYMA nevének magyaros csengése? (Volt később Hiero-solyma formája is.) Herodotosz szerint a szent sólyom városa volt. A szomszédos pártus (hun) birodalomból ránk maradt ábrázolásokon, a király kitárt szárnyú „ragadozó madarat” hordott a koronáján, ahogy egy időben az egyiptomi fáraók is.

Figyeljünk csak a Szentföldi földrajzi nevekben előjövő, görög, szent jelentésű (H)IERO és JERU tagra! (A HIERO és JERU formák, csak latinos átiratú változatai, a görög IERO-nak.) Mivel pl. JERUsalem=HIEROsolyma, és JARmuk=HIEROmykes, ebből értelemszerűen adódik, hogy a JERI-ko, és JOR-dán nevek is ezt a tagot rejtik, és ezekben szintén szent értelemmel bírt. Azonos földrajz nevek helyi gócosulása viszont, mindig az ott lakóktól ered, és valóban, híradás szól az Ábrahám bejövetelekor már itt élt HOReus=HORita népről. Véletlenül az itteni NAZARET falu neve is egybesimul a NAZÍR szó változataival, mely a héberben kiválasztott, áldott, a törökben főnök, és egyéb keleti nyelvekben szent jelentést ad. Vagyis, a sok korai névalak oda mutat, hogy a Szentföld, ezen ,,szent” nevét már jóval Jézus előtt el kellett nyernie. Az izraeliták előtti műveltséget a közelben, az egyiptomi, a szír, a föniciai, és a philisteus ősi népek képviselték. Ezek közül, egyrészt szorosabb kapcsolatba kerültünk a philisteus néppel, valamint az izmaelitákkal, és a szkitákkal, (lásd az említett itteni Skitopolist). A szíriai Emesa város és Emese ősanyánk nevének párhuzama véletlen lehetne, ha nem akadtunk volna már Arpad város nyomára, (lásd a fentieket)!

Az egyetemes vallási felfogások korában, a szentföldi HOR nép, és a többi csatlakozó földrajzi név is, nyílván a szomszédos kultúrközpont, az öreg testvér, Egyiptom kisugárzásának eredménye. Az ősi tiszteletben részesülő, hasonló alakú napisten, HORus-nak nevéből sarjadhattak, ahogy a régi népek isten-ősatyáik után nyertek nevezetet.

(De minden fogalom is valamely isten nevéből eredt, elég utána nyomozni a jó száz évvel ezelőtti Ókori Lexikonból. Pl. A MÚZSÁK-ról a múzeum és a muzsika, Morfeus álomisten után a morfium, ahogy GÉ (Gaia) Földanya nevéből lettek a görögben GÉ = föld, szárazföld, szántó föld, ország jelentésű kifejezések. Stb.) 

A szent jelentésű HIERO szó közvetlenül, de akár föniciai közvetítéssel is átkerülhetett a görögökhöz, elég az írásbeliségre, vagy az egyiptomi Théba és Szfinx, görögországi duplikátumaira gondolni. A föniciai és görög ABC azonossága ismert, de mindkettő, csupán részletét jelenti, a jóval több jegyet tartalmazó egyiptomi ABC-nek.  

Fontos számunkra az egyiptomi szentháromság fiúi napistene, HORus, a feliratokon előjövő sólyom ábrázolása miatt. Az égi Nap-HORus isteni lénye, HORus-sólyomként szállt alá a földi emberek közé. Teljesen megegyező logikával, mint a turk népek Turul-madara, Árpádi-vérvonalunk őse! E ragadozó madarak, jellegzetes égi körölő természetük miatt lettek, a kör alakú és szintén körbejáró (így mindent látó) szent Nappal lényegileg azonosítva. (E mellett az önmagába visszatérő körvonal ,,teljessége” által a KÖR, már a legkorábbi időktől kezdve az isten fogalmával azonosíttatott, így magában is kultikus-mágikus tisztelet tárgya volt.)

 HORus napisten magában egyesítette a mindent átfogó KÖRölés és a SZENTség fogalmát.

Viszont, egyiptológusok szerint, a görögös leiratú HORUS=HOR isten neve, csak hehezetes, H-s kiejtése a RÉ-nek. Ettől valójában, nyelvtanilag teljesen azonosak, a RÉ = HRÉ = HORÉ = HORus (görögös S végződéssel). (Hasonló kiejtés-módosulatok ezek csupán, mint a magyar és latin változatokban ÓRA=HORA, avagy Jeruzsálem nevében a legkorábbi formájú URU=IERO=HIERO=JERU, de e nyelvi szóváltozatok általánosságát mutatja az Ismaelita=Hismaelita, Hispánia=Espanol, Hiszter=Iszter, és ang. Hungary=ol. Ungaria stb. is.) Ugyan azon szót, egyik nép H-val, a másik pedig H nélkül, a harmadik meg J-sítve mondta, stb.

Ismételjük meg, mi szerint a fenti különböző alakok, csak kiejtés-módosulatai egy ugyanazon fogalom-körnek, amely leginkább a szentség és körösség és egybefogás rokon eszméit fogta egybe, és jelenítette meg, ezért:

RÉ = HORUs = (H)IERO = JERU = szent és körös.

-Szóképbe foglalva HORus ,,viszonylagos” lényegét a mindent egybefogó, SZENT KÖRiséget, indokolttá válik a HORUS-SÓLYOM = SZENT-SÓLYOM azonosítása, bár ez magyarul szól.

-Ugye furcsa, ha a kultikus jelentés szemszögből, az ősi HIERO-SOLYMA neve a HORus-SOLYMA párhuzamában, Szent-Sólyom jelentést kínál. (Logikai párhuzama a magyar Turul-sólyom.) Nem tűnhet ezen értelmezés elfogult vakságnak, tudva már az ottani jász őslakosságról, és megerősíti e lehetőséget Varga Csaba, íráskutató felfedezése a székely-magyar rovásírásos ABC jeleiről, melyek szinte pontos megfelelésben vannak, az egyiptomi demotikus ABC jeleivel. Tehát egy ottani nép hajdanán, a mi hangkészletünkkel írt, és ez esetleg a magyarok jász ága lehetett.

-Más irányból érkező, további megerősítést nyújt Németi Kálmán kb. 100 éve írt tanulmánya, melyben a szfinx egyiptomi nevét a hieroglifák olvasatában, HUN-nak ismerte fel.

Az átvevő görögök pedig HOR isten nevéből a SZENT értelmére leszűkített, HIERO szót ,,csinálták”.

-Az ősi Arábiából is kiáltanak felénk, mostoha sorsra kárhoztatott nyomok, ismertetésük rövid előtanulmányokat igényel!

Horvát István A Magyarokról mint Agarénusokról c. 1828-as kiadású tanulmánya ígéretes kiegészítéseket kínál számunkra. Horvátot, aki a Széchényi Országos Könytár Örzője, azaz igazgatója volt, őrültnek tartották végkövetkeztetéseiért, melyben a bibliai históriákat magyari népek őstörténetének látta. Mi itt, pusztán az oklevelekből és külföldi történetírókból nyert adataira támaszkodunk. Hitelesnek tekintjük külföldi leírásokból hozott adatait, mert minden esetben pontosan idézi a latin szöveget, vagy megjelöli a forrás konkrét helyét. Ő még ahhoz a régimódi tudósvilág képviselőihez tartozott, aki hajlandó lett latinul és görögül írni és olvasni megtanulni, hogy eredetiben olvashassa a régi forrásokat. A Révai Lexikon ismereteihez illeszkedő adatokat gyűjtött egybe.

-Feltűnt neki is, hogy a X századi nyugati történeti írók a magyarokat AGARenus és ACKERenus néven említik, pl. a Szent Gallen Kolostor történeti évkönyveiben, a portyázó magyarok viselt dolgait leíró történetekben, a magyarokat évről évre, AGARENI-nek nevezték.

-Talált sok esetben, együtt és egymásra hivatkozva álló névfelsorolást, amely a beazonosítást segíti, pl. Szent Hieronymus írta: ,,Az Arabsok és Agarenusok, kiket most Sarracenusoknak neveznek”.

Avagy másutt: ,,Az Izmaelitákat és Agarenusokat, kik most Sarracenusoknak hivatnak.”

Innen tehát Izmaelita=Agarenus=Sarracenus.

Ezután a görög és római írókból, és a Biblia leírásaiból összegyűjti a szintén Izmaelitákkal és Arabokkal azonosított AGARénus nép történetéről szóló, ókortól a középkoriig folytonosságot mutató leírásait. A felsorolás különféle névformái közül kikacsint, a HAGARenus név, mint az AGARenus hehezetes formája.

-Idézi a fordított állapot helyeit, amikor az arabok által említett HAGARenus nép, el-MAGAR-IN néven volt megnevezve.

-Ezután felteszi Horvát I. a kérdést, miért hivatott a magyar nép, az AGARenus néven, és annak változatain? Kimondja azt, amit mi a szógyűjtéssel kívánunk láthatóvá tenni.

latin                  -ager, = föld, szántóföld, mező, vidék, környék, falu

            -agrárius, = mezőre, szántóföldre, vonatkozó, földművelési

német               -acker, = szántóföld

görög               -gé (geo), = föld, szántó föld, ország, szárazföld,

-agrosz, = mező, szántóföld, vidék,

                        -agraules, = mezőn, szabad ég alatt tartózkodni

A német krónikákban jegyzett Ackarénus, láthatóan német átirata a latin Agarenus szónak, de mindkettő megegyezve a görög hasonlókkal, a termőföldről és művelőiről szól. Azaz AGARenus nevünk földművelő értelmű, és innentől már nem tűnik a szószármaztatás nagy marhaságnak.

 Tudósaink szerint, honfoglaló népességünk vezető rétege törökös jellegű turk rétegből állt, míg a többségi köznép adta a finnugor elemet. A finnugor meghatározás finn része viszonylag fiatal, és a finnugor rokonság megállapítása óta forog közkézen, viszont az UGOR népréteget a feltételezett urali őshazából, azaz messzi-messzi múltból eredeztetik. Az okoz tudományos gondot, hogy a magyarságot, Árpáddal keletről jövő etnikumnak tekintik, és előtérbe sem kerül, egy esetleges korábban leszakadt nép-ág vagy néptöredék arábiai meglétének gondolata. Pedig baskíriai ágról tudunk, ahogy kaukázusi Kummagariáról is.

Hatalmas területi szórásban élve, őseink valóban GIGÁSz-i népek voltak, hisz a Biblia szerint, Nimród ősapánk gigas-gigant volt.

De csupán a késői korok hozzá nem értése csinált Nimród GÉ-GENS, azaz föld-nemzette népéből óriást. A félreértés kiderül a görög történetekből is, amikor a mithosz a gigászokat Gaia Földanya gyermekeiként, harcba állítja Zeusszal. Gyakorlatilag, a Földanya régi, földművelő anyajogú műveltsége állt ellen, a következő, hímelvű nemzedék hódító istenének, Zeusznak. 

görög   GÉ=GAIA földanya, és

-gé, (geo), föld, szántó föld, ország, szárazföld,

genosz szárm, menzetség, törzs, faj,

geneto születés,

genea nemzetség, nem,

genészia, születésnap,

genezis- teremtés

Innentől nyugodt szívvel kimondhatjuk: a mithológikus ősünkre mondott GIGANT-GIGAS név értelme feledésbe merült, ami valójában tehát ,,föld-népe, azaz földművelő” jelentéssel bírt, egyezően a más irányból fellelt AGARénus nevezetünkkel. Sőt, ez magyarázatot kínál, földműves rétegünk igen gazdag népművészeti és népszokási hagyományaira, és a belőlük gyökerező termékenységi rítusokra. Ráadásul a ránk értett új-héber, HAGAR és HAGRI szavak használatát is megvilágítja. Így minden összeáll.

A görögök, a HOR szó jelezte, szentség-körösség-átfogás egyiptomi eszmekörének, csupán a SZENT jelentésoldalát tartották meg HIERO ként. Nyelvünkből, a keresztény szemlélet kicenzúrázta a pogány hitvilághoz tartozó ,,szent” jelentésoldalt, megtartva a semleges természeti jelenséget kifejező KÖR jelentésoldalt. HORus neve mellé kívánkoznak a magyar ÖRÜ és KÖR és GÖR szavak és fejleményeik, melyekből mára kikopott és elfelejtődött, a korábbi szentséget is jelölő voltuk.

A G és K hang, csupán konkrétabb és erősebb, a J viszont lágyultabb kiejtése az ősi H-nak, ahogy a tegnap szó latinul HESTERNus, majd angolul JESTER day, németül pedig GESTERN lett. Így születnek a szó-változatok. A (magyar) ÓRA=HORA (latin) szavak, ahogy mindketten a szent időegység-körét jelentik, úgy HORus napisten (idő-kimérő) gyermekei lehetnek. Nyelvünk felsorolt gyök-szavainak szoros értelmi és alaki egyezése, közvetlen egyiptomi hatásról árulkodik. Nyílván a Pálosok is ezért választottak maguknak egyiptomi szentet.

Utoljára hagytuk a legnagyobb szentföldi véletlen talányát!     

Véletlenül a sarkalatosnak számító BETLEHEM faluból (város) kettő volt!

Nézzük csak! A Jézussal való kapcsolatában az egyik hitelesnek van tartva, a másik nem. A hiteles Betlehem délen, Jeruzsálem alatt található, ott van a szent sír, és még számos kultikus hely, ezért oda jár a keresztény világ népessége, ünnepelni a Megváltó születését. Figyelembe véve, hogy kevés ókori névazonosságot lelhetni közeli települések esetében, a duplázás érdekes véletlennek látszik. A meglévőkről tudni lehet, leginkább császárok, vagy hadvezérek alapították, és nevezték el saját magukról. Így született több Alexandria, Cesaria, és Auguszta nevű hely. Minket a biblia hátsó térképei segítenek, bár véletlenül, mindig külön lapra kerültek a kérdéses települések nevei.

Lényeg a lényeg, a különálló térképek adatait egybevetve kiderül, hogy a galileai Szkitopolistól (Bét San) kb. 25-30 km-re fekszik Nazaret, ahol felnőtt Jézus, majd itt Galileában élt, tanított, imádkozott, és vitte véghez a csodáit. Élete súlypontja, a nem-zsidó Galileához kötődik, látszólag csak a születése meg a halála húzza le délre. Ám a véletlen segítségünkre siet!

Véletlenül Nazaret mellett 5 km-re van a hiteltelen, és lényegtelen Betlehem.

Döntse el magában mindenki, hogyan lehetséges ennyi összesimuló adat. Jelen korunk végeredménye, inkább az érdekek harcára utal. A déli, judeai Betlehem léte, különösen jó szolgálatot tesz a kiválasztott nép érdekének, mert saját körébe vonja ez által, a keresztény Megváltót. Tudósaink pedig, hümmögve csodálkoznak, és bólogatnak, a véletlen e különös produktumai láttán, ha észreveszik.

Mindezeken túl, véletlenül számtalan antik isten neve és lényegisége is, mintha magyarul kiáltana, és legyen elég ebből ízelítőül párat hozni. Az emberiség hajnalán az elnevezéseket nem véletlenszerűen adományozták, hanem a név a legjellemzőbb lényeget jelenítette meg, „beszélő” nevek voltak.

- Az ősi, ephesosi Nagy Földanyát, DIANA ként emlegetik, elfelejtve korábbi KÜBELE-CYBELE nevét. Szobrán számtalan női mellel ábrázolták, hiszen a földi életet testével tápláló, termékenység-istennő volt. Nagyon kínálkozik tehát, nevének KEBELE olvasata. Elővéve a földanya legkorábbi ide simuló neveit, az egyiptomi GEB-hez jutunk vissza. Viszont nyelvünk bírja a GÖB, és a KEBel, és KÖB gyököket, melyek jelentésben is passzolnak az ősi istennő lényegéhez.

- FORTUNA Istenanyát a korabeli képek keréken állva ábrázolták. A FORgó rulett ősének közepén is az ő szobra állt. (A szerencse lényege, ahogy a magyar is mondja: FORgandó.) A körben álló játékosok várták, hogy merre FORdulva áll meg a szobor, hogy kire mosolyog rá a szerencse istenasszonya.

- HERMÉSZ. Pásztor és tolvaj istennek is mondják a mai könyvek. Véletlenül a lényegről elfelejtkeznek, hogy ő valójában hírvivő, küldönc volt. Közvetítő! Az istenek üzenetét közvetítette az embereknek. Az anyag- és szellemvilág ellentétes oldalai között, ő volt az összekötő kapocs. Szárnyas saruja, repülni tudó égi oldalát, vándorbotja pedig a fáradságos földi életet jeleníti meg. Ám botján is az embereknek szóló tanításként, a világ polaritását jelképező, két, egymással szemben álló kígyó tekeredik, szembenéző fejük között a bot gömbben végződik. (A gömb, a tökéletesség, a teljesség.) Hermész, a lélekvezető, szimbolikusan az ellentétpártokra szakadt kettős létezést összekötő, harmadik, átfogó nézőpontot jelenti, párhuzamban a számmisztikai hármasság minőségével. A kettészakadt világ VAGY EZ–VAGY AZ tapasztalása helyett, a harmadik állapotú IS–IS köztes létet tanítja. (Ugyan erről szól az agyi köztes Alfa-állapot, és ez történik a matematikában, a közös-nevező meglelésénél is.)

HERMÉSZ lényege tehát, az egybefogó HÁRMASság. Bizonyságul előhívok egy másik Hermészt is, aki az idők homályából üzen nekünk, a Tabula Smaragdínán keresztül. Ő magyarul Hermész, a Háromszorosan Nagy, vagyis Hermes Trismegistos. Azt tanította, hogy van egy külön felső világ és egy külön alsó világ, melyek a látszólagos különállás ellenére, egybe karolva, együtt alkotják a teljességet. A HARmadik, ,,átfogó” nézet hordozója HERmés, és ebben hasonlít HORusra, aki az egyiptomi istentriászban fiúgyermeki voltával a világ nő-elvi és a hím-elvi ellentéteinek áthidalója lett. Ahogy eredetileg a kereszténység Szentháromságában az égi ATYA és ANYA mellett szereplő gyermek-Fiúisten, Jézus is, első sorban Közvetítő minőséggé vált.

-ARES. Arész hadisten nevéről nyerte az athéni tanácsdomb, az AREOpagus nevét. Ebben még nincs S hang az isten nevének végén, ami ha lenne, ugye ,,görögös szokás”-ból fakadna. ARES neve tehát eredetileg ARE-AREO lehetett, jelentésében pedig szoros egyezést mutat a magyar ERŐ szóval.

- JANUS. (JÖN). Az etruszk (római) Janus az átjárók, bejárók, ajtók és kapuk a ki-, és bejövés színhelyének istene. A IANNA, ajtó szóból eredeztetik, holott fordított irányú névadás a jellemzőbb. Az évkezdő január is róla kapta a nevét. A téli napfordulóval meghaló öreg-nap, ekkor jön el gyermekként újjászületve. (A karácsony fényünnepe, egybeesett az új év kezdetével.) Ciceró, Janus isteni lényét a „menésben” látja. A keresztény naptár a JANUS-ságot összekapcsolja a JÁNOS-sággal. Idézem Jankovics Marcell Jelkép- kalendáriumát: „A két ős-János szentnek, az evangélistának és a keresztelőnek ugyanis az egyház, a névhasonlóságra építve, az év téli és nyári „kapuinak” tőszomszédságában választott napot (December 27. és június 24. Ezek a napkör féléves záró és nyitó pontjai.).” Ez által, az évkörön, egybeolvad a JANUS és a JÁNOS, de a névhasonlóságon túl lényegi azonosság is van JANUS és Keresztelő Szent JÁNOS között. Mi volt a Keresztelő Szent Jánosság fő feladata, eszmei lényege: Hirdette az utána eljövendőt! Találkozván vele és felismerve, kihirdette hogy eljött! (vagy megjött) a Megváltó. Ezek fényében, a JANUS-ság, JÁNOS-ság és a JÖN-ség között alaki és lényegi azonosság csillog.

- APOLLÓ. Jankovics: „A pünkösdi rózsa – Az antik világ gyógynövényként ismerte. Latin neve, a PAEONIA, görög eredetű. A PAIÓNA nemcsak a virág neve, hanem belőle képezték a kórház, orvosi, gyógyító, gyógyászat szavakat. Róla kapta nevét a homéroszi istenek orvosa, PAIEON. E név igazából Apollót rejti, aki maga is gyógyító isten volt.” Akit nem győzött meg az eddigi idézet, annak leírom Apolló egyik melléknevét: KOUROTROFOSZ; ifjak ápolója, nevelője, ápolgatója.

- KRONOS. Idő isten. Az év és az idő periodikusan ismétlődő körforgását személyesítette, attribútuma a végtelenség gyűrűje (a kör). A magyarban azonos alakú és eszmeiségű a KOR és a KÖR.

- ATHENE. A bölcsesség és a TANítás istene.

- IZIS. Egyiptomban még ISIS, SIS, SZISZI néven is tisztelték. A legkorábbi „Szűzanya” jellemzőket testesíti meg. (SZŰZ).

- ADONISZ. Dr. Fáy Elek: A magyarok őshona 1910: „Movers (tudós volt) szerint Adon v. Adonisz isten fő kultuszhelyén, Biblioszban főleg a gyümölcsöt, gabonát adó őszi napban tiszteltetett”. (A nap adó, segítő aspektusa.)

Ha tudjuk, hogy az árja előtti indiai kultúrák szkíta-hun alapítású birodalmak voltak, máris érthetővé válik, hogy „magyarul” szól:

- SZÚRJA. Az indiai napisten neve. A régiek a nap sugarait főleg nagy hajzatnak, vagy nyílvesszőként ábrázolták. Lásd a „messzenyilazó Apollón”-t. Amikor a nap SZÓR-ja a sugarait olyan erősen, hogy szinte SZÚR, akkor az általában SZÁR-azsághoz vezet.

- AGNI. Indiai tűzisten (égni, égőn).

-Befejezésül még a Dnyeper, régi BORYSTHENÉS folyó nevéről hallgassuk meg Fáy Eleket, aki Herodot IV. könyve 78–79. szakaszából idéz hosszan, majd összefoglalja a következőképpen:

„Herodot idézett szavaiból tehát kitűnik, hogy a BORYSZTHENÉSZ (mai Dnyeper) és TANAISZ (mai Don) folyók közt élt úgynevezett királyi szkíták gúnyolni (vagy Herodot szavai szerint) kinevetni szokták a közelükben megtelepedett miletuszi eredetű görögöket, amiért Bakhusznak, azaz a boristennek áldoztak, s hogy ezek gúnynévképpen nyerték a szkítáktól a boristenes (vagy boristenita) nevezetet, amely aztán róluk a közelükben lévő folyóra is átragadt, s a „boristenes” nevezet a görögök fogalmában aztán a különben semmit sem jelentő, de görögös hangzású BORYSZTHENÉSZ alakot öltötte”.

Íme 2500 évvel ez előtt, egy világosan felismerhető magyar szó.

Sajnos, számtalan isten neve eltorzult az idők során. Akár a félre olvasat miatt is. A prehellén NIKÉ a görögöknél a győzelem istennője lett. Nevéből képezték a NIKÁTOR (győztes) szót. Ha tudjuk, hogy a görög N hang jelét a latinok később a V hangjuk jelévé tették és úgy olvasták, akkor a görög NIKÁTOR, és a szintén győztest jelentő latin VIKTOR hasonlósága nem írható a véletlen számlájára. Leírva így néz ki a görög  n=n

            Íme a görög betűkkel írt nikátor: nikator= nikátor, de latinul olvasva vik(a)tor.

Még így is születtek új szavak!

E végső rövid áttekintésben, csak a beazonosíthatóan kiáltó isteni jellegzetességeket vettük elő. A külföldi kútfői adatok egybesimulása után, felvetődhet a kérdés: Véletlenek, vagy párhuzamok?

Bognár Ferenc
Visegrád 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés