Wass Albert
Az antikrisztus és a pásztorok

részlet

Miért haragszol a szent emberre?- kérdezte a vak leány, halkan a paptól.
- Ne mondd azt, hogy „szent” – mordult föl a pap rendreutasítóan – mondd azt, hogy remete!
Nem haragszom.  Nyomorult koldus volt fent egy barlangban, s meghalt. Miért haragudnék reá?
- Mégis haragszol -  mondta csendesen a leány - , nem hallod a saját hangodat?
- Te ezt nem érted – mordult föl a pap türelmetlenül – hogyan is értenéd!
Én hosszú évekig tanultam Istenről. Sok-sok könyvet elolvastam. Megtanultam mindent, amit lehetett, ami a könyvekben volt. Vizsgakérdésekre feleltem.
S ekkor egy koldus, aki még írni-olvasni se tud, azt meri mondani, hogy többet tud Istenről, mint én?
- Nem mondott igazat?- kérdezte csodálkozva a leány.
- Hogyan tudhatott többet, mint én! – csattant fel az öreg pap ingerülten.
– Én aki minden könyvet, amit csak lehetett…
- Gondoltál arra, hogy Isten talán nem volt ott a könyvekben?- szakította félbe a vak.
- Csupán az volt ott, amit az emberek beleírtak?
A pap egy pillanatig döbbenve hallgatott. Aztán megrándult, és felállt a székről.
- Nem tudod miről beszélsz, leány! Lehet, hogy én nem tudok eleget Istenről, de aki írni-olvasni sem tud, hogyan tudhatott többet, mint én?
- Talán a szívével tudta – felelte a leány halkan -, talán ott lelte meg az Istent, nem a könyvekben.
Gondoltál erre, pap, hogy Isten a szívekben van, nem a könyvekben?
A rőzsetűz már nem világított. Csak a parázs izzott a nyitott kemenceajtó mögött, s rőt fénye alig szűrte át a szoba homályát.