Anekdóta
2009.01.20. 22:01
GYÍKLESŐ ÉS FOKOS
Egy pozsonyi diétára ellátogatott egy vívómester, aki - mint mondta - francia módi szerint verekedett, és azzal kérkedett, hogy ő mindenkit legyőz. Valóban jól forgatta a gyíklesőt, és több fiatal urat derekasan helyben hagyott. -Hanem az én bakonyi kanászom fokosa mégiscsak többet ér az úgy gyíklesőjénél! -mondta neki egy dunántúli gróf. -Állok elébe annak a fokosnak! - válaszolta a vívómester. És hetykén még azt is hozzátette: -Csakhogy a dolog ne legyen ám tréfa! A gróf felhozatott a Bakonyból egy szép szál kanászbojtárt. A viadalt nézni összegyülekezett a fogadó szálájában az ország-gyűlés egész ifjúsága. A kanász fokosára támaszkodva oly nyugodtan áll, mint a kőszent. A vívómester meg peckesen eléje ugrik, és azt mondja: -Először kifúrom a jobb fülét. A gyíkleső villan, és átszúrja a legény füle cimpáját. A bojtár azonban mozdulatlan, mintha nem is őt érdekelné ez a dolog. -Másodszor kifúrom a bal fülét! - kiáltja a mester, és legott meg is cselekszi. A kanász még mindig nem veszi le az állát a fokosról, csak keservesen pillant maga körül. - Most következik az orra! - szól vígan a gyíklesős ember. De ekkor közbevág a gróf. - Hát hagyod magad Pista? A legény egy pillantást vet gazdájára. - Hát üssem méltóságos uram? Üsd fiam, üsd, hiszen azért vagy itt. Több se kellett a Pistának. Egyet, egyetlenegyet sújtott fokosával, és a viadal véget ért: a nagy vívómestert lepedőben vitték haza. Élete fogytáig errõl a kanászos párbajtól koldult.
(Hajnik Károly)
|